Start   Foto  │  Kritike  │  Link

 

Adatok

Szerző

Írások


 

Brigitte Bardot aktfotója

 

Brigitte Bardot aktfotója a Playboy címlapján lázba hozta Pomáz ifjúságát az 1960-as évek végén.

Icsvicsék pajtájában folyton szólt a zene, magnóról vagy élőben: Csuri úr és Icsvics játszottak furulyán, tamburán, agyagköcsögökön s egy viharvert spanyolgitáron, a pomázi tizenévesek meg úgy jártak ide esténként, mint a klubba.

Mindent elkövettek azért, hogy a szocializmus erkölcsileg mihamarabb megbukjon! Fiatalon dohányoztak, alkoholt ittak, nyugati zenét hallgattak, és honi lányokat taperoltak, illegális szakirodalmat, rockmagazinokat és szexlapokat olvastak.

Icsvics újvidéki unokahúgának köszönhetően hozzáfértek a Bravo és Dzsuboksz magazinokhoz, és eljutott a pajtába egy-egy Playboy is. Annak címlapján tündökölt fel Brigitte Bardot aktfotója.

Csuri úr és Icsvics éppen a Sárga tengeralattjáró-t játszották, amikor Bardot fényképe a fiúk szeme elé tárult.  S oly korban éltek ők a földön (ráadásul Pomázon), amikor a Nyugat-imádat akkora volt, hogy a pajtában nyüzsgő hús-vér pomázi lányok kézenfekvő idomainál is jobban érdekelte a pomázi fiúkat a nyugati portéka: csak úgy kapkodták ki egymás kezéből a jellegzetes francia idomokat, s akkori szlengben pöröltek egymással a láthatási sorrendről.

De Icsvics is ismerte a szlenget, el lehet hát képzelni, mily szavakkal firtatta, mi legyen: szex vagy mégis zene. S mivel tizenéves korában az ember még őszinte válaszokra képes, Pomáz ifjúsága azt felelte erre, hogy: „kuss legyen, vili?”

– Vagyis szex?

– Észkombájn vagy: eltaláltad.

Icsvics erre kijelentette, hogy ha valakire rájött a kangörcs, annak ott a létra.

Menjen fel a padlásra, mert ott van az utazási iroda.

– A reisebüro. Ott ül a bíró, és rejszol. Menjetek oda ti is.

Mint a janicsárok az Egri csillagok-ban az egri vár falára, úgy kúsztak fel, csak sikeresebben, a pomázi kamaszok Icsvicsék padlására Brigitte Bardot aktképével.

Icsvics döbbenten pillantotta meg a létrán Vaklármát, aki vak volt s folyton kiabált; ő is ott tülekedett, mint a kiskutya, a Playboy nyomában, hiába akarták félrelökni, mondván: mit akar ő nézni?

Mikor felkapaszkodtak, Icsvics utánuk szólt, hogy aztán szét ne tépjék az újságot, mire valaki leordított, hogy akkor most hol, pontosan hol van a padláson az a hely, ahol Icsvics szokott tárgyalni a reisebüróval.

Icsvics adekvát szleng diskurzust kondicionáló verbális reflexióját elnyomta a padláson felhangzó heves szóváltás, melyet követően lángok csaptak a cserepek felé.

A padláson ugyanis Brigitte Bardot jellegzetes nyugati idomait elnyelte a sötét. S bár akadt olyan fiú, aki emlékezetből is lihegni kezdett, zömük mégis látni szerette volna a Bardot-t. Egyszerre több gyufa is lobbant, és a széna lángra kapott.

Fire! – intonálta Icsvics Jimi Hendrix dalát, mint Radics Béla a budai Ifiparkban, amikor kigyulladt a hangfal. Állt Radics a színpad szélén mámorosan bortól és zenétől, tépte a húrokat és taposta a pedált a torzítón, s úgy nézett ki, hogy rögtön lezuhan fejjel a közönség közé, miközben mögötte lángolt a színpad, alatta meg táncolt a magyar ifjúság, míg a kaszinó mögött a szocializmus szerény fényeiben pislákoló esti Budapest képe ringott a Duna felcsillámló vizén a Lánchíd és az Erzsébet híd között.

Pomázt Csuri úr lélekjelenléte mentette meg a tűz elharapózásától; lecsapta a tamburát, felmászott a padlásra, és bőrdzsekijével csapkodni kezdte a lángoló szénát.

Példáját követték a többiek is, a pajtában táncoló fiúk és lányok a padlásara tódultak, ahol a fiúk levették a lányok ruháját, s azzal oltották a tüzet, melynek fényében a bugyis bakfisidomok egybemosódtak a Playboy címlapképével, s a fiúk szemében összekeveredett az álom a valóval.

A káprázatnak Vaklárma is áldozatul esett.

Ő a téeszelnök lányát markolászta, és azt lihegte a fülébe, hogy: „Brigitte Bardot, Brigitte Bardot!”

 

 

© 2006 PETAR MILOŠEVIĆ