Start   Foto  │  Kritike  │  Link

 

Adatok

Szerző

Írások


 

 

Gyuvecs, habbal

 

A magyarországi szerbek körében az ezredforduló misztikus és anyagias légkörében újra szárnyra kapott az ősi kincs legendája.

A kereséshez Szentendre környékén fogtak hozzá, de csak ásatag borospincéket találtak, kiszáradt, üres hordókkal.

Ha ez volt az ősi kincs, akkor azt az ősök felszlopálták.

Ám a Kő-hegy lábánál fekete folyadék lövellt ki a földből.

– Unicum! – rikoltották örvendezve, de a szakértők kísérleti úton megállapították („pfuj, de büdös!”), hogy a talajból nem Unicum, hanem kőolaj bugyog.

Méghozzá finomított.

Kiderült, hogy a szentendrei orosz laktanya titkos olajvezetékét fedezték fel. Amikor a szovjet csapatok demokratikusan hazamentek, nem tettek le a visszatérés kevésbé demokratikus esélyéről: továbbra is jött a nafta Bakunyinból.

*

A nemzetiségi jogok virulásának és a dotáció hervadásának idején a bakunyini ingyenolaj kapóra jött: határozat született a szerb kisebbségi benzinkút megnyitásáról Szentendre határában.

Most mutatkozott meg igazán a nemzetiségek „híd”-szerepe: jöttek az Árpád hídon át a pestiek az olcsó kisebbségi benzinért, s tódult a nép a Kárpát-medence minden irányából: még a horvátok is átkeltek a Dráván, pedig Szentendréről hazatérőben a zágrábi rendszámú autók cirill szagú kipufogógázzal szennyezték a levegőt.

Mindez még a szabad türelmi zónák korára esett, amikor a benzinkút környékén etnikailag tarkabarka lányok sündörögtek. A tankoló autósokkal nyélbe ütött üzletszerű célt szolgáló gazdasági megállapodást a szemben fekvő, elhagyott szovjet laktanya tiszti lakásaiban realizáltak. (Csoportos projekt esetén a legénységi körlet kínálkozott, strapabíró, Kutuzov-korabeli priccsekkel.)

*

A sajtó persze felfújta az ügyet, összefüggésbe hozta a benzint a szexszel, s egy tényfeltáró lap munkatársa kisütötte, hogy a kisebbségi üzemanyag illata búgató erővel rendelkezik.

„A szentendrei kéjolaj” – röppent fel a magazinokban a hangzatos cím.

A többi kisebbség, sőt a nagyobbság sorain is irigységhullám futott végig: a kisebbségi törvény módosítását követelték, amely kimondaná, hogy nemcsak a szerbeknek, hanem mindenkinek jár a kéjolajból.

A nemzetiségi olajfúró társaságok ásóval és csákánnyal krampácsoltak és kampányoltak szerte az országban, amely egy olyan Kuvaitra emlékeztetet, melyet tizenhárom nyelven karattyoló törpék telepedtek le. (Hófehérke parlamenti rémálma.)

*

S persze mivel nem csak Szentendrén volt (vala) orosz laktanya, a fúrások mindenütt eredménnyel jártak: fekete gejzírek lövelltek a földből, sugarakban buzgott a finomított kőolaj.

*

A kéjolaj illatának hatására a Kárpát-medencében mindenki szerelmes lett, népek és nemzetek, társadalmi osztályok és rétegek borultak egymás nyakába, szomszéd a szomszéddal ölelkezett, nagystílű kisebbségek andalogtak mámorosan ide-oda a térségben, amely határtalan és határon túli boldogságban úszott.

*

Csoda-e, hogy a gyönyörben úszó népek hanyagolták kissé a szorgalmas munkát?

A befejezetlenül maradt szocialista építés romjainak porában nem termeltek semmit. Kiégett gyárkémények, düledező kohók és üzemek süllyedtek a tönkrement téeszek latyakos, műveletlen földjébe. A vasfüggöny lehullása után védtelenül maradt nyugati oldalról jeges szelek süvöltöttek, keletről háborúk tüze perzselt.

Dögkeselyűk köröztek a romok fölött, hiénák csellengtek a szemétdombokon, ragadozók hordtak szét mindent, s amikor a földön már nem maradt semmi, elkezdődött az elemek kifosztása: ellopták az évszakokat, elsikkasztották az esőt és a hózáporokat.

Kiszáradtak a folyók, a tavak vizét beitta a homokos parlag, s a Kárpát-medence átalakult Pannon-sivataggá.

Kaktusz nőtt az Alföldön, a lovak háta kipúposodott, lábuk megnyúlt a süppedő homokban gázolva.

Hasonló változásokon ment át az emberállomány is: a lakosság rászokott a piláfra, a fügére és a pálmaborra, s beszüntették az egynejűséget: minden férfinak legalább 3-, azaz hárem feleséget kellett tartania, s nem pusztán formálisan. (A házastársi elégtelenség miatti panaszokat a szexuális ombudsman orvosolta személyesen.)

*

Változások történtek a társadalmi rendben is: a nemzetek helyett bevezették a törzseket, melyek élén a sejk és az emír állt, például a bánáti sejk (tájszólásban svejk) és a bácskai emír (tájszólásban emil).

A térség sosem látott fejlődésnek indult. Az olajbárók birtokain igazi majmok ugráltak eredeti pálmafákon, az alföldi sejkek púpos lovak helyett importált tevéken nyargaltak a Pannon-sivatag vadul épülő homoksztrádáin, s fügében fizették (mutatták) az útdíjat.

*

De mindennél látványosabban fejlődött a szerelmi ágazat. A háremek bevezetésével megszűnt a női munkanélküliség, de a férfiak számára is új álláslehetőség nyílt, mert a háztáji háremekben lestrapált férjek kénytelenek voltak segédkefélőket alkalmazni.

Ez a szakma komplex szolgáltatássá bővült; a segédkefélő az erotikus munkálatok mellett a nejek locsogását és hisztizését is meghallgatta. (Ez új férfirészlegek létesítését vonta maga után az idegosztályon.)

*

Sajnos, a szexágazat felvirágzása felborította a gazdasági egyensúlyt: a háremtartományok életszínvonala magasabb lett, mint az impotens területeké, ahol az egynejűségi rendszer áldozatai güriztek hiába. Az elmaradott régiókat a gazdag háremdemokráciák tartották el, melyekben, érthető módon, megszületett az autonómia gondolata és az elszakadás vágya.

A bánáti sejk és a bácskai emír területi igényekkel léptek fel, mert kiderült, hogy a határok nem esnek egybe a politikailag erogén zónákkal. Nem beszélve az olajmezőkről.

*

A villongások verbális fázisa után, amely a diplomataburnusz cibálásába eszkalált, a bánáti sejk és a bácskai emír váltottak néhány külügyminiszteri pofont és nagyköveti seggberúgást, aztán hadat üzentek egymásnak, s kitört közöttük a kölcsönös háború.

A kezdeti hadműveletek epicentrumában Algyő olajban gazdag térsége állt.

Később az algyői csata továbbgyűrűzött, bekapcsolódott Orosháza is, amely szabadságharcot vívott a független Oros Köztársaságért.

De ekkor már mindenki hadat üzent mindenkinek, dúlt az egész térségre kiterjedő viszály, amely a kéjolajháború néven vonult be a történelembe.

*

A nemzetközi erők heves béketárgyalásokat kezdeményeztek annak érdekében, hogy megakadályozzák a kéjolajháború – befejezését.

Igen.

Ugyanis a béketárgyalások a bánáti és bácskai háremekben folytak.

Zárt ajtók, selyemfüggönyök, bársonydrapériák és repülő szőnyegek mögül béketárgyalói szerenádok szóltak, a töröksípok és a dorombok hangján diplomatasóhajok és szóvivői hördülések szűrődtek át.

A konferenciaháremben hastáncosnők hajladoztak, míg a tárgyalóasztal körül vadul kólóztak a külügyminiszterek.

Táncuknak a belügyminiszterek féltékenysége vetett véget: kormányválságok törtek ki, a kéjsóvár belügyminiszterek fúrták a kéjelgő külügyminisztereket, alkotmánymódosítást kellett elrendelni, hogy mint a jéghokiban, a külügyminisztersort időnként lecserélhessék a belügyminiszterekkel.

*

Csakhogy a sejk és az emír ráeszméltek, hogy a tárgyalások miatt nincs idejük csatázni. Ha a buja békebizottságok nem paráználkodnának a nyakukon, ők már régen leszámoltak volna egymással.

Közös ultimátumot nyújtottak be: ha nem hagyják őket békén háborúzni, letesznek arról, hogy kiirtsák egymást, s a békebizottság mehet haza anyucihoz.

*

A külföldi diplomaták zömét erekció közben érte az ultimátum. Nem csoda, hogy reakciójuk heves volt.

Aznap este a bánáti sejk és a bácskai emír birodalmára nem szállt le az éj.

Vakító fénypompával elkezdődött a bombázás.

*

A hadtörzs vezérkara és a vezérkar hadtörzse Dobogókőn, az egykori pártüdülő impozáns sufnijában székelt.

A hadtápos távcsővel leste a bevetésről visszatérő gépeket: tudnia kellett, hány pilóta maradt életben, hogy ennek megfelelő számú muflontokányt rendeljen vacsorára.

A szabályzat szerint a nemzetközi csapatok élő erőit szabványszerűen egységes kalóriatartalmú, de a környékre jellemző táplálékkal kell ellátni.

Így került a dobogókői hadi étlapra a magyaros muflontokány, a pilisszentkereszti jutúrócsková sztrapacska, a vörösvári májasch hurken és a csobánkai gyuvecs habbal. (Ezt lecsó és gesztenyepüré kombinációjának kell elképzelni, tehát gyógyhatású specialitás, mert gyomormosással felérő következményekkel jár.)

*

A csatát a nemzetközi tévétársaságok egyenes adásban közvetítették, ezért a hadtáp – a hadiszerencse publikus verziójának optimuma érdekében – sajátos stratégiát alkalmazott a menzán. Bevetések után a túlélők muflontokányt, sztrapacskát és hurkent kaptak, az elesettek elé viszont, kiket vacsorázó pózban kampóztak az asztalhoz, tejszínhabos gyuvecs került. (A melegben gyorsan olvadó hab miatt az a látszat keletkezett, mintha a gyuvecs valóban fogyna.)

*

A hadtápos egy feltűnően merev tisztet szúrt ki a muflontokányos asztalnál. Lehet, hogy hősi halott, de átcsúszott az orvosi vizsgálaton, s bajtársai támasztották őt az élők asztalához, hogy megehessék az adagját.

A tiszt azonban csak merev részeg volt.

– Á, Mr. Cox! – kapcsolt a hadtápos.

Cox őrnagy rangidős tisztként a kilátóban teljesített szolgálatot: ő határozta meg a célpontokat. Ám rangidőssége már a szenilitás fokozatát ostromolta, minek következtében a nemzetközi erők gyakran intéztek támadást saját maguk ellen.

Szerencsére Mr. Cox Dobogókő paramétereit is rosszul adta meg, s a bombák csak a bús-nagymarosi építkezés romjait pusztították el, de Cox őrnagyot a biztonság kedvéért mégis más beosztásba helyezték: kinevezték erdei felderítőnek.

Ápolónője kíséretében az erdőben sétált, beszélt az állatok nyelvén, ellenőrizte a fű növését, ciripelt a tücsköknek, s egyáltalán – jól érezte magát az állatok között.

*

Ám a háborús idillnek váratlan esemény vetett véget.

Kiderült, hogy nincs több olaj.

Amíg ők háborúztak, valaki ellopta a naftát.

Vagy elzárta a csapot.

 

 

© 2006 PETAR MILOŠEVIĆ