Start   Foto  │  Kritike  │  Link

 

Adatok

Szerző

Írások


 

 

Dubrovnik

 

Dubrovnik felé menet 1976 nyarán Icsvics egy éjszakát Szarajevóban töltött; eredetileg csak néhány órás városnézést tervezett a következő vonat indulásáig, de önhibáján kívül ott ragadt az Aeroplán nevű büfében.

A zenegépből a Jugoszlávijo, Jugoszlávijóóó! című dal szólt egyfolytában, mintha más lemez nem lenne a masinában. A helyi alkoholisták még a nóta lejárta előtt újabb kétdinárost dobtak a gépbe, így a dal végtelenítve szólt egyfolytában. Icsvics nem bánta volna dolgot, mert a népies rock kuriózumként hatott rá, de egy idő után már érezte, hogy a játék az idegen vendég türelmének kipróbálására megy ki; a feléje villanó tekintetek ezt kétségtelenné tették. (Eleve feltűnő volt, hogy az idegen állva iszik, holott van szabad asztal, s a féldecik mellé automatikusan odatett ásványvizet ignorálva korsó sörökkel kíséri a vinjak nevű konyakot.)

A harmadik kanyar után Icsvics a zenegéphez lépett, pénzt dobott be, s megnyomott egy gombot, de úgy, hogy közben a hátával eltakarja a masinát. Érezte, hogy akarva-akaratlan westernfilmekből származó tempóval ballag vissza a pulthoz, nem nézve senkire.

A dal végén a zenegéppel együtt mindenki elhallgatott.

De amint újra felcsendült a Jugoszlávijo, Jugoszlávijóóó!, a helyi alkoholisták ujjongva felugráltak, aztán hajnalig ugrabugráltak Icsviccsel együtt, végül már az asztalon. A kocsmából kísérték ki hejehujázva a pályaudvarra, s integettek a vonat után, melyen Icsvics elrobogott Dubrovnik felé.

Kéthetes másnaposságtól elcsigázva tért haza Pomázra, ahol Kovilyka nagyi két karját az égnek hányva rohant elébe az udvaron át, újságolva, hogy Icsvicset fegyveres katonák keresték dzsippel. Futár hozta ki újra a behívóparancsot, melyet Icsvics elutazás előtt postán visszaküldött a kiegészítő parancsnokságra. A futár azt mondta a nagyinak, hogy az unokáját börtönbe is csukhatják, ha nem jelentkezik azonnal.

– Kapják be – legyintett Icsvics, lecsószagot orrontva. Megevett két tányérral, mivel Dubrovnikban ánizspálinkán élt.

Előkotort valami papírt a fiókból, zsebre gyűrte, s azt mondta a nagyinak, hogy elugrik a kiegre tisztázni az ügyet; egyébként nyugi van, semmiképp sem tarthatják ott: a kieg nem laktanya.

Nem diliflepnit vagy lúdtalpigazolást vitt bemutatni, hanem kivonatot a Magyar Szocialista Népköztársaság törvényéből, mely szerint a posztgraduális ösztöndíjas egyetemi és főiskolai továbbhallgatók az ösztöndíj ideje alatt mentességet élveznek a katonai szolgálat alól.

Csak háború esetén hívhatók be.

Márpedig háború, mutatott körbe Icsvics a katonai kiegészítő parancsnokság irodájában, háború nincs sehol a környéken, még a Balkánon is béke honol, erről saját szemével győződött meg a minap. A puskaporos hordó nyugodt, mint a nyári alkony, melyben szeplős svéd lányok lubickolnak meztelenül Dubrovnik ősi falai alatt, Szarajevó kocsmáiban pedig különféle etnikai hovatartozású vezéralkoholisták éneklik együtt azt, hogy Jugoszlávijo, Jugoszlávijóóó!

 

 

© 2006 PETAR MILOŠEVIĆ