Start   Foto  │  Kritike  │  Link

 

Adatok

Szerző

Írások


Forrás


Sentandrejski tipik
1990
Književna zajednica Novog Sada


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hét költ.

 

Ég és vízDodolaÉn vagyok azFelső tengerFöldalatti felhőkarcolókKövidinkaSztaravoda

 

Ég és víz

Nagyon jól dolgunk volt

míg súlytalanul lebegtünk

az égben s a vízben

élveztük az elemek

felhajtó erejét

 

Kinek jutott eszébe

boltozatot emelni

s elválasztani

ezt az aztól

 

Ki akarta

hogy a sötét ez legyen

a fény pedig

az

 

Nem tudta ő

hogy mi

nem vagyunk

ő

 

Összekeverte fejünkben

a sötétet és a fényt

a nappalt és az éjszakát

az ezt és az azt

 

Ezek után miért furcsállja

hogy nem tudjuk

hol vagyunk mi

és hol van ő

 

Dodola

Az esővarázsló

A Dodola mindig

akar valamit

 

Vágy és óhaj

szomj és éhség

ez a Dodola

 

Esőszitálás

földszikkadás

természetszerelem

pánorgazmus

ez a Dodola

 

Váratlan fönti fény

a jeges Tejúton

siklik Illés szekere

 

Lent termékenység

meleg fészek

duzzadás és tágulás

 

Szőr és csont

porc és bőr

 

Pina és fasz

ez a Dodola

 

Én vagyok az

Ha már bezártátok az ajtót

de valaki mégis bejött

ne féljetek

én vagyok az

 

Ha már alkonyba hajolt a nap

örvendjetek a közelgő éjnek

mert veletek vagyok én

 

Ha már kétségbeesetten

ringtok a csónakban

nyugodjatok meg

 

Felétek tartok

sietős léptekkel

a vízen

 

S rá se rántsatok

hogy ne tudok

úszni

 

Felső tenger

Alattam a derült égbolt

akár a viasszal mosott alma

mit nekem mennykő és eső

bőkezűen szórom őket ha kell

ha nem kell

 

Ajándékom senkit se bánt

nem fél tőle kinek nyújtom

ezért nem értem minő szelek

s zagyva hangok fújnak amonnan

miért üzengetnek s könyörögnek nékem

hiszen tudják hogy én mindig azt mondom

igen

s gőzöm sincs ennek ellenkezőjéről

 

Vagy éppen most fedezem fel az ellentétek ízét

míg magamnak mondom hogy

nem

nem akarom tudni

 

Tán most fordul visszájára a tenger

 

Én mindenesetre maradok emez oldalon

s mondom hogy

igen

akkor is ha ki se hallja

akkor is ha mindent magamnak kell adnom

mert mást nem is tudok

és egyebem sincsen

 

Földalatti felhőkarcolók

Hegyen temetkezünk

 

A lejtőn

mely elibénk mered

s a fennsíkon

amelyre kaptatunk

 

Megboldogultjaink

fölöttünk lebegnek

 

Körkörösen emelkednek

az öröklétbe

 

A mélyalvók

felhőkarcolói közt

nincsen rangsor

 

Lejtőn és fennsíkon

körbekerengnek

az agyagcellák

 

Az első utolsó

az utolsó első

 

Örökké nyitott

a kör

 

Kövidinka

Csak a saját borát itta

a nagyapám

 

Kapálta a nagyapja által

ültetett szőlőt

és itta a bort

a szőlőből

mit ő kapált

az unoka

 

Édesapám ükapja

kövidinkát ültetett

 

Fiam dédapja

kövödinkát ivott

a szőlőből

mit fiam

nagyapjának

édesapja kapált

 

Szőlőnk

kihullott az időből

 

Nagyapám ükunokájának

nem marad más hátra

mint leszüretelni a követ

és kipréselni

 

Unokámig

elér még a

szomjam

 

Sztaravoda

Forrás a szentendrei erdőben

Itt az Öreg kegyes volt

s botját földbe döfte

 

A kőből víz fakadt

az ajkakról ének zendült

mert a vándorok

negyvennapi útjuk során

nem feledték el a dalokat

 

Itt húztak nyársra a bárányt

itt perdült táncra a hólyagos láb

 

Itt vonszolta útvégi mámorában

bokorba szemérmes ükapám

ifjú ükanyámat

 

Lúdbőrözött ükapám

mikor ükanyám görcsösen megragadta

és sültagyag-kérgű tenyerével

végigsimított a hátán

 

Ükanyám mellbimbói

megduzzadtak mint a környező dombok

s ott ahol mindenki harmatos

rajta is bozontban nőtt a fű

 

Elvoltak jó darabig

 

Az állatok tapintatosan

bundájukba sunyták a fejüket

 

Csak a madarak repültek el

s csőrükben agyagot és szalmát hoztak

fészket rakni a szeretőknek

és nekem

 

 

© 2006 PETAR MILOŠEVIĆ