Start   Foto  │  Kritike  │  Link

 

Adatok

Szerző

Írások


 

 

Kalászi Kostana

 

1.

Boriszáv Sztánkovity (Borisav Stanković, 1876–1927) Kostana (Koštana, 1900) című drámája népszínmű jellegű, zenés, táncos, de világfájdalmas hangulatú és tragikus tartalmú darab. Száz éve megy folyamatosan a szerb színházakban, több film- és tévéváltozata készült.

Érettségi tétel.

A cselekmény a dél-szerbiai Vranje nevű kisvárosban játszódik a 19. század végén, a törökök kivonulása utáni években. Egzotikus hangulat, rengeteg török eredetű szó a szövegben, keleties dalok.

A történet sovány: Kostanába, a szép fiatal cigány énekes- és táncosnőbe belebolondul egész Vranje, végül a város nyugalma érdekében elkergetik.

Főleg egy idős részeges gazda és egy másik tekintélyes személy fia veszti el az eszét, éjt-nap a kocsmában dorbézolnak, és szórják a dukátokat a selyembugyogóban táncoló és éneklő lányra.

A fiú házassági ajánlatot tesz, de Kostana elutasítja: nem akar kalitkába zárva élni.

Megérkezik a fiú apja, a legtekintélyesebb vranjei polgár, szét akarja zavarni a csürhét, de a lány őt is megigézi. Hatalmas tivornya kerekedik, mindenki tombol.

Másnap, kijózanodás után, a férfiak összedugják a fejüket, és döntést hoznak: a lányt férjhez kell adni és eltávolítani Vranjéból. Az utolsó felvonásban a kényszerű esküvő előkészületei láthatók, a fináléban Kostanát a csendőrök lovas szekéren elviszik a városból.

2.

A budakalászi szerbek amatőr színtársulata elhatározza, hogy bemutatja a Kostanát, de saját feldolgozásban, a helyi viszonyokra alkalmazva. Megbízzák a szerzőt az adaptáció elvégzésével.

Az adaptáció szerzője a cselekményt átülteti kalászi környezetbe.

A darabban a budakalászi férfiak sorra belehabarodnak a kiskorú cigánylányba, beleszeret a falu teljes vezetősége, a polgármester és a téeszelnök, a tanító, az orvos, a kántor, a harangozó, mindhárom kocsmáros, és egy helyi irodalmi nagyság, Budakalász krónikása.

Végül eszét veszti a pék is, s a faluban nincs kenyér.

Az asszonyok siránkoznak, válópert indítanak a férjek ellen, akik elhanyagolják a mezőgazdaságot, a kocsmában duhajkodnak a füstben hajlongó Kostana körül. A kólót a falu elöljárója vezeti, az asztalra ugrál, érzelmes dalszövegeket ordít, s két marokkal szórja a cigánylányra a községi költségvetést.

– Nem rossz, de nem fognak ezek megsértődni? – kérdi a társulat menedzsere. – Biztos vagy benne, hogy ezt kell játszanunk? Mit fognak szólni a kalásziak, ha erotomániás és pedofíl bűnözőknek állítjuk be őket?

A szerző kompromisszumot javasol: a kalászi előadásban a cselekmény Pomázon fog játszódni, a pomáziban Szentendrén, a szentendreiben Lóréven, és így tovább faluról falura, ám a menedzser attól tart, hogy ez még rosszabb, mert ez esetben nemcsak a kalásziak fognak megsértődni, hanem mindannyian.

Mindazonáltal a kalászi művelődési házban elkezdődnek a próbák, éppen akkortájt, amikor a falu fölött megjelennek az első bombázók.

A NATO bombázza Jugoszláviát.

A lángoló országból tömegesen érkeznek a menekültek, lakást bérelnek, vagy menekülttáborban élnek. Budakalászra egy csapat cigány érkezik Vranjéból, ahol a környező hegyeket bombázzák az ott elhelyezett hadipetrezselyem-üzem miatt.

A vranjei cigányok sátrat vernek a kalászi Duna-parton, s esténként a Lupa csárdába járnak zenélni és táncolni egy kis pénz fejében.

A csapatban egy táncoslány is van, akit Kostanának hívnak. Kocsmai énekesnő, aki éppen tanulja a szakmát. Este az asztalon táncol, nappal a Dunában fürdik és félmeztelenül napozik a parton; a bozótba bújik az evezősök kíváncsi tekintete elől, s tarka kendővel fedi el a keblét, miközben az elhaladó hajókat nézi.

Kostanába beleszeret az egész falu, a polgármester, a tanító, az orvos, a téeszelnök, de most a valódi falubeli emberek, nem a színészek a darabból.

A faluban két Kostana játszódik egyszerre: az egyik a próbákon a művelődési házban, a másik a valóságban, a kocsmában. A falu fölött pedig zúgnak a bombázók.

– Nagy panorámabuszokra lesz szükség – mondja a szerző a menedzsernek.

A közönséget Belgrádból, Vranjéból, Újvidékről és más szerbiai és magyarországi településekről városnéző buszok hozzák, s a kikötőnél parkolnak félkörívben, ahol az előadás játszódik.

Érkezik a közönség, a parton forog a nyárs, a színészek birkahúst szeletelnek és gyúrják a csevapcsicsát, zenél a Vujicsics együttes.

A túlsó parton elkezdődik a tűzijáték, és elindul a hajó, melyen Boban Marković zenekara fújja a rezet.

Kostana a fedélzeten táncol.

Fehér fátyolban az orrárbocra ugrik, mintha a levegőben úszna, a hajó pedig fehéren hömpölyög utána, mint a felhő.

Amíg a komp Kostanával és a zenekarral közeledik, a parton a színészek már játszanak: érzelmesen sóhajtoznak, és bánatosan lődözik a műsirályokat.

A közönség találgatja, hogy elkezdődött-e már az előadás, a buszokban ülő nézők nem mernek leszállni, noha ott illatozik a lacikonyha, egyeseknek pedig pisilniük kell.

Valaki ekkor észreveszi a kamerákat.

A darukra szerelt filmkamerák körbeveszik a nézőteret, s filmezik a parton és a buszokban játszódó eseményeket. Az előadás ugyanis egyben filmforgatás is egy előadásról, amelyről filmet forgatnak. A film rendezője Jancsó Miklós.

A daruk és a kamerák mögött a jegenyefákon szintén kamerák zümmögnek, amelyek a filmforgatást filmezik, fölöttük helikopter köröz, melyben computer van elhelyezve, amely közvetlen (on-line) kapcsolatban áll a műholdakkal, mert az egész felvételt azonnal fellövik az internetre, amelyen mindez szinkronban nézhető az egész világon a www.kostana.bkalasz című weboldalon.

A zárójelenet hajnalban játszódik, amikor a színészek részegen tántorognak hazafelé. A Duna fölött éppen felszáll a nap, mintha a fény, pára gyanánt, a vízből születne.

A stég mellett Kostana holtteste lebeg a vízen.

A folyó már elsodorta volna, ha fátyla nem akad bele a stég deszkájába.

Hófehér selyemruhájában úgy lebeg ott, mint egy alvó fehér baba.

Törökbugyogója és haja úgy ring körülötte, mint az indiai tavirózsa.

A bűntény rituális, a tettes ismeretlen. A szerző azonban gyanítja, hogy a gyilkosságot a férfiak követték el, mindnyájan, közös erővel.

 

 

© 2006 PETAR MILOŠEVIĆ