Start   Foto  │  Kritike  │  Link

 

Adatok

Szerző

Írások


 

 

Teljes áttűnés

 

Icsvics becsukta maga mögött a szállodaszoba ajtaját, és megfordult, de a sötétben nem látott semmit.

Csak egy illatot érzett, orgonáét vagy fenyőét, nem tudta biztosan.

*

Az illat bentről, a szoba mélyéről jött, ahogyan a hullám hömpölyög kintről a partra. Vagy ahogy a felhő úszik felénk az égen.

Közeledett tehát.

*

Amikor az illatszellő elérte az arcát, Icsvics érezte, hogy valaki megfogja a kezét.

– Gyere, hogy bemenjünk – mondta egy női hang nyelvtanilag furcsán.

Icsvics rögtön felismerte a diskurzust az e-mailekből.

*

Ment be a szobába az illat után, valakivel kézen fogva.

Teljes sötétségben.

Így beszélték meg e-mailen előre.

Hogy sötétben találkoznak majd.

Nehogy kiderüljön, hogy a való másmilyen, mint az égi mása.

Egy szálloda utolsó szobájában mindenkinek megadatott, hogy azzal legyen együtt, akivel képzeli.

*

A petrarkisták mindenkibe belehabarodtak, aki szőke volt és nem másfél mázsa.

Az e-mailisták jobban szeretnek sötétben tapizni.

Icsvics is kíváncsian tapogatta az illatos nőt. S némileg aggódva. Mi van, ha mégis másfél mázsa?

Sötétben tapiztak tehát, Icsvics és e-mailes mátkája.

Akivel soha az életben nem látták meg egymást.

 

Web Site Story Az utolsó szoba

 

 

© 2006 PETAR MILOŠEVIĆ