Start   Foto  │  Kritike  │  Link

 

Adatok

Szerző

Írások


 

 

Az utolsó szoba

 

A szállodaszoba ajtaja könnyedén kinyílt, mint a huzattól szokott, ha nincsen bezárva, mert valóban nem volt bezárva.

*

Icsvics arcát a huzat, nyári este lévén, enyhén meglegyinté.

A légáram illatot is hozott, orgonáét vagy fenyőét, nem tudta biztosan.

De hogy csak nőtől jöhet, arra megesküdött volna, bár nem tudta, miért.

*

Belépvén a szobába, az asztalon egy lap-topot látott; a kis számítógép be volt kapcsolva.

Képernyője kéken fénylett, s elektromos holdfényt vetett a szobára. Halványan kéklett a könnyű csipkefüggöny is a nyitott ablak előtt lengve.

*

A képernyő közepén, mint csónak a tavon, egy mondat ringott:

„Na, hogy tetszem neked?”

*

Icsvics lerogyott a székre, s azon kapta magát, hogy a képernyőn lebegő kérdésen gondolkodik, mintha tényleg lenne min. Percekig ülhetett így, s csak akkor rezzent fel, amikor a képernyővédő program elfeketítette a képet.

Ekkor a szoba is elsötétült, csak a monitoron úszkáló csillagok pislákoltak sárgán.*

* Mi az: lófaszt se látni, egyszer csak: mi a picsa? (Üstökös.)

*

Amikor Icsvics lenyomta az entert, újra megjelent a kérdés:

„Na, hogy tetszem neked?”

*

„Marhára tetszel!”, csattogott fel ujjai alatt, mintha Icsvics Bartókot játszana, a billentyűzet.

„Örülök neki, hogy tetszem”, felelte a képernyőn valaki, mire Icsvics ugrott a fürdőszobába, de senki; nézett az ágy alá, a szekrénybe, de senki, de senki!

Pedig azt gondolta, hogy távbillentyűzetes trükkel áll szemben, de nem.

A nő nem volt a szobában. A szobában nem volt nő.

*

„Hol az istenben vagy?”, írta Icsvics kétségbeesetten, amikor felszabadult a kurzor.

„Isten: főnév, egyes szám első személy. A világ valamely jelenségét megszemélyesítő, képzelt, emberfölötti lény. Zeusz, Héra, Poszeidón stb.”

Ez volt a válasz.

Vallástörténeti adathegyek értelmetlen összevisszaságban, de betűrendben, egyre növekedve.

Ahogyan az internetről töltötte le különféle helyekről a gép.

*

Icsvics rádöbbent, hogy az utolsó szobában egy algoritmussal társalog.

Tehát ő egy programba szeretett bele. Illetve az algoritmus.

A vonal túloldalán, hónapok óta, szintén egy gép állt.

De kié?

Nyilván a nőé. Aki idehozta a lap-topot.

*

S aki itt hagyta az illatát az utolsó szobában.

Aztán kirepült az ablakon, mint a madár.

Web Site Story Teljes áttűnés

 

 

© 2006 PETAR MILOŠEVIĆ