Start   Foto  │  Kritike  │  Link

 

Adatok

Szerző

Írások


 

 

Az Úr szava

 

– Hogy az isten rakna titeket a kopaszok közé! – zengett az Úr szava a füstön át a színfalak mögül a főpróbán.

Harmadszor futottak neki az utolsó szentendrei szerb mennybemenetelének, de az éden kapuját jelképező függöny egyszer sem nyílt ki, mert Gyugyurka bácsi, a függönyhúzó kolléga, aki egyben az Úr szavát is játszotta, megint be volt rúgva, s nem tudta megjegyezni, hogy a függöny szétnyitásához merre kell elhúzni a vasúti váltókarhoz hasonló rudat.

– Na mi lesz már, nem kezdjük még? – harsogta a rendész-mikrofonon át türelmetlenül (a színfalak mögött nincs büfé).

A rendezőnő rémülten pisszegett a dirigensi mobilba, majd jelt adott a kezdésre, mire a színpad mögül felhangzott a szózat:

– Hogy az isten rakna titeket a kopaszok közé!

Gyugyurka bácsi káromkodva rángatta a masinát, a rendezőnő kétségbeesetten ismételgette a mobilon át, hogy „függöny fel, függöny fel!”, a színészek idegesen toporogtak, a meghívott városatyák és szponzorok udvariasan köhécseltek a nézőtéren, azt gondolván, hogy ez már az előadás része.

Végül a már szendergő Szent Péter mentette meg a helyzetet, kikászálódott az ágyból, kiszaladt a színfalak mögé, és elrántotta a függönyhúzó kart.

Az első sorokban ülők még hallották a kulisszák mögötti szakmai eszmecserét – Gyugyurka bácsi, menj innen a picsába! –, de máris nyílt a függöny, és Szent Péter strandpapucsban sprintelt vissza az üres színen át a helyére, a kezdőmondatot zihálva:

– Ki az isten csönget ilyen későn?

A főpróba után a mennyek portása kijelentette, hogy ilyen megbízhatatlan istennel nem vállalja az előadást; szerezzenek valami normális függönyhúzogatót.

Gyugyurka bácsi megsértődött.

– Ha nem húzhatom fel a függönyt, nem leszek Úr se.

– Akkor keresünk helyetted valaki mást. Ne hidd, hogy te vagy az egyetlen isten.

Csakhogy Gyugyurka bácsi az előadás napjára kijózanodott, s elfelejtette, hogy már nem ő az isten. Bemászott a függönyhúzó odúba, és rángatni kezdte a kart. Természetesen rossz irányba.

– Hogy az isten rakna titeket a kopaszok közé! – zengett az Úr hangja a füstön át a színfalak mögül, a függöny pedig reménytelenül vonaglott a zsúfolásig telt nézőtérrel szemben.

RENDEZŐNŐ: Függöny fel!

ISTEN: Hogy az isten rakna titeket a kopaszok közé!

RENDEZŐNŐ: Szent Péter indul, Szent Péter indul!

SZENT PÉTER: Gyugyurka bácsi, menj innen a picsába!

RENDEZŐNŐ: Minden illetéktelen hagyja el a színpadot!

GYUGYURKA BÁCSI: Ne izgulj, kisanyám, én vagyok itt, az isten!

 

 

© 2006 PETAR MILOŠEVIĆ