Start   │   Antológiák   │   Bibliográfia   │   Link  

 

BA

Vuk Karadžić

Njegoš

Radičević

Zmaj

Jakšić

Kostić

Ilić

*

Ignjatović

Marković

Glišić

Lazaraveć

Nušić

Domanović

Stanković

MA

Višnjić

Šantić

*

Atanacković

Veselinović

Ranković

Kočić

Ćorović

Sremac

Matavulj

Antológia

Poezija romantizma

Szakirodalom

Milosevits Péter:

A szerb irodalom rövid története

 


Milosevits Péter:

A szerb irodalom története,

Budapest, 1998.

(vonatkozó fejezetek)

 

Deretić, Jovan:

Istorija srpske književnosti

 

Skerlić, Jovan:

Istorija nove srpske književnosti,

Beograd, 1912. (vonatkozó fejezetek)

 

Romantizam

Đura Jakšić

(1832–1878)

Slike:

Devojka u plavomUbistvo KarađorđaKraljvić Marko

Drama:

Jelisaveta, kneginja crnogorska (1868. „Jelisaveta, Crna Gora hercegnője”)

Pesme:

Kroz ponoć – Néma az éjfél

Néma az éjfél, sűrű lomb mélyén
sejteni csillag bágyatag fényét,
s hallani ottan szívem verését,
jaj, nagyon halkan, sűrű lomb mélyén.

Itt a közelben patak fut messze,
szirmokon szirmok párnája, terhe,
Itt boldogságot találok még én,
jaj, nagyon halkan, sűrű lomb mélyén.

S meghalok, érzem, mert lelkem lángol,
félek, a hajnal még nagyon távol.
Addig a szívem elolvad, szétég,
jaj, nagyon halkan, sűrű lomb mélyén.
                   
                    Milosevits Péter ford.

Otadžbina Hazám

Szerb földnek ez a tömbös bérce is,
mely égbe fúrva tör a nap felé,
borult bús homlok gyűrt redőivel
a múlhatatlan nagyságról regél,
amint mutatja, néma jelbeszéd,
arculatának mélyült ráncait –

a fölkomorló barlangmély redők
zord századoknak nyoma mindahány,
e sziklatömb, miként a piramis,
ha lomha porból ég felé mered,
szilaj csontoknak kövült halmaza,
mit ellenséggel vívott bősz csatán
tetéztek önként hulló őseid,
kiontott vérrel forrasztván a tört
védő karoknak szétvált csontjait:
az utódoknak szánták leshelyül,
hogy rendületlen innen törjenek
a betolakvó orv hadaira.

E sziklabércig, e zord várfalig
nyomulhatsz csupán,
elvetemült pogány! Ám vakmerően
beljebb ha lépnél, mennydörgő moraj
zúdul le rád: ha viharrá dagad
szabad hon csöndje ellened ehelyt,
hogy tudtul adja, megrökönyödő,
elszántak dörgő hangu válaszát,
s ha megrendültet döbbenet fog el,
s tar koponyával immár kushadót
e hős kövekre nyom a rémület:
egy gondolatot hallasz akkor is,
a csatazajt túlzengő szózatot:
„Szerbek hazája volt és lesz e föld!”
           
            Dudás Kálmán ford.