Start   │   Antológiák   │   Bibliográfia   │   Link  

 

A t


Szerzők

BA

Jovan Dučić

Milan Rakić

Vladislav Petković Dis

Miloš Crnjanski

Ivo Andrić

Desanka Maksimović

Vasko Popa

Danilo Kiš

Milorad Pavić

MA

Sima Pandurović

Miodrag Pavlović

Dobrica Ćosić

 

Antológia

Poezija moderne
i modernizma


Szakirodalom

Milosevits Péter:
A szerb irodalom rövid története


Milosevits Péter
A szerb irodalom története
Budapest
Nemzeti Tankönyvkiadó
1998. 389–521.

Skerlić, Jovan:
Istorija nove srpske književnosti,
Beograd, 1912. (vonatkozó fejezetek)

Deretić, Jovan:
Istorija srpske književnosti,
(vonatkozó fejezetek)

 

Desanka Maksimović

(1898–1993)

 

Vallomásos líra, női érzékenység

A lírai érzékenység kiteljesedése a nőiességben. Modern vallomáslíra. A szecessziós szimbolizmus kötelező stílusjegyeitől már mentes, konszolidálódott, tradicionalista modernizmus. A tradicionalista modernizmus költőének szándéka szerint a vers nem nehezen érthető és hozzáférhetetlen; ellenkezőleg: a költészet a szubjektum teljes és sikeres feltárulkozása – az örök líra jegyében.

A zeneiség gazdagodása: a nép-nemzeti deszeterac és a modernek tizenkettese után, az 1920-as években fellépő fiatalabb modernista generáció már változatosabb ritmusképleteket használt. Crnjanski mellett, elsősorban Desanka Maksimović költészetében történt meg a szabadon kötött muzikális vers betörése. Versenként változó hosszúságú sorok, ritmusok, strófaszerkezetek és rímképletek, ismert sablonok és egyéni kombinációk variálása, összességében: a modernista zeneiség megvalósulása.

Pályaíve: első korszakában az ifjúság, a szerelem és a természet szeretete, a fiatal női lélek érzelmi világhódítása dominál. A második világháború idején hazafias érzelmek ébrednek benne; a honvédő háború tragédiáit és hősiességét női érzékenységgel megfogalmazó versei a téma legismertebb alkotásai közé tartoznak. Érett korszaka az 1960-as és 70-es években írott meditatív lírája, amely két témára ágazik:

Tražim pomilovanje (1965. „Kegyelmet kérek”) című kötete a nemzeti történelem lírai megszólításával a megbocsátás humanizmusát fogalmazza meg. A kötet lírai alanya Dusán cár híres törvénykönyvével folytat lírai párbeszédet, érzelmileg és erkölcsileg az ember pártján állva.

Nemam više vremena (1974. „Nincs többé időm”) című kötete érett vallomáslíra, az elmúlás rendjének ujjongás és kétségbeesés nélküli, merengő tudomásulvétele, a sokat látott ember kicsinyességektől többé nem befolyásolt összegezése és számvetése. A költő most már kizárólag mélyen önmagából szól, de továbbra sem filozofál, hanem gondolatilag érez.

 

Tavaszi  vers / Prolećna pesma

Úgy érzem ma este, míg a rügyet nézem
s a fecskét hallgatom,
hogy a szívem végre kitárul egészen,
mint a látóhatár a mosolygó napon;

és friss növényekkel duzzad mind nagyobbra,
mégis könnyű marad;
egy égnyi boldogság neki kevés volna,
de pokolnyi kínt is eltűrne hallgatag

abbéli vágyában, hogy az élet adjon
csupa szépet néki,
nem sokallna semmit, csak mindent megkapjon,
oly nagyok vágyai, oly nagyok reményi.

Érzem, eddig csupán tréfáltam, mulattam,
játszott csak szívecském:
szerelmemet oda senkinek se adtam
úgy, ahogyan tudnám, s ahogyan szeretném;

s érzem, ahogy bennem szinte ágaskodnak
kimondatlan szavak,
szívem ajándékba adhatom másoknak,
de még rengeteg sok magamnak is marad.
               

Milosevits Péter ford.