Start   │   Antológiák   │   Bibliográfia   │   Link  
A tantárgy nyitóoldala


Szerzők

BA

Jovan Dučić

Milan Rakić

Vladislav Petković Dis

Miloš Crnjanski

Ivo Andrić

Desanka Maksimović

Vasko Popa

Danilo Kiš

Milorad Pavić

MA

Sima Pandurović

Miodrag Pavlović

Dobrica Ćosić


Antológia

Poezija moderne
i modernizma


Szakirodalom

Milosevits Péter:
A szerb irodalom rövid története


Milosevits Péter
A szerb irodalom története
Budapest
Nemzeti Tankönyvkiadó
1998. 389–521.

Storija

Petar Milošević
Storija srpske književnosti
Beograd
Službeni glasnik
2010. 782–792.

Deretić, Jovan:
Istorija srpske književnosti,
(vonatkozó fejezetek)

 

"2000", irodalmi és társadalmi havilap. 2005/12. 66–69.

 

Milosevits Péter

A családregény de(re)konstrukciója
– Kiš és Esterházy –

Harmincéves korukhoz érve, Danilo Kiš és Esterházy Péter olyan könyvek írásához fogtak, melyek egy szétszedett, majd részlegesen összerakott családregény részeinek tűnnek Kiš: Hamu, kert (1965), Korai bánat (1970) és Fövenyóra (1972), Esterházy: Termelési-regény (1979), A szív segédigéi (1985) és Harmonia caelestis (2000, a Javított kiadás-sal, 2002).
Kiš ezeket a könyveit „családi ciklus”-nak és „családi cirkusz”-nak, „egy irodalmi életrajz fejlődésregényé”-nek és „egyfajta nevelésregény”-nek nevezi, és Esterházy is műfaj-meghatározásként ismétli a „család” szót a Harmonia caelestis két részének alcímében: „Számozott mondatok az Esterházy család életéből”, és „Egy Esterházy család vallomásai”.

*

A családregény hasonló de(re)konstrukcióját látjuk már Salingernél, ugyancsak trilógia formájában: Franny és Zooey, Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: bemutatás (a Kilenc történet-ben olvasható kiegészítésekkel).
A kapcsolat nem véletlen. Esterházy a Termelési-regény második felének mottóját Salingertől veszi: „Buddy Glass természetesen csak az álnevem. Valódi nevem: George Fielding Anti-Climax őrnagy. (Salinger: Seymour: bemutatás).”
Salingert Kišsel és Esterházyval a farmernadrágos próza is összekapcsolja: ennek elemei mindkettőjük pályakezdésére jellemzőek, Kišnél a Manzárd-ban, Esterházynál a korai novellákban és a Termelési-regény második részében (bár nála a stílus máig őrzi a farmernadrágos próza jegyeit); nem tudom, hogy Flaker szakkifejezésének ismeretében történt-e, mindenesetre a Termelési-regény egy helyén Esterházy „író-farmer”-ről beszél.

*

A posztmodern küszöbén (Salinger ) s főleg már benne (Kiš, Esterházy), a klasszikus családregény már „önmagát megtiltó eszköz” volt (Thomas Mann). Ez kapcsolja össze a családregény de(re)konstrukcióit a farmernadrágos prózával. Hallgassuk meg a Zabhegyező híres kezdőmondatát:
„Hát ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztosan azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem. Először is unom ezt a témát, másodszor a szüleimet sorba megütné a gutman, ha nagyon mélyre találnék túrni a dologban.”
E szemlélettel cseng össze, amikor Kiš azt mondja magáról, hogy „a kísérletezés tisztelője, a konvenciók elleni lázadás híve vagyok” , másutt pedig kijelenti:
„A modern irodalom tudatában van annak, hogy töredékességre van ítélve, de épp e töredékesség révén kíván teljes képzetet adni a világról és az emberről.”
Végül (az előző Kiš-idézettel összecsengően) Esterházy a Javított kiadás-ban:
„Ez a szöveg az igazi dekonstrukció. Amire már eddig is gon­doltam, tisztán ’művészi okokból’. A családregény mint forma gyanús, mert óhatatlanul nosztalgikus, s ezen nem segít az iró­nia mint ellentételezés (az irónia mint fűszer: röhej), ennél radikálisabban kell eljárni, a regény első részében ez történik, a családregény-forma szétszedése. (…) Egyébkent nem egy­szerű valamit ténylegesen szétcincálni, mert ’hátul’ mindig marad valami ív, valami reménykedés vagy jelzés, hogy az ép­pen kétségbe vont ’egész’ valahogy mégiscsak: van.”

*

E de(re)konstruált családregények közös vonása, hogy egymástól nagyon eltérő formájú részekből állnak.
Salinger e tekintetben még viszonylag egységes: nála a történet tárgyában, a szereplőkre való fókuszálásban és az elbeszélő cselekménybeli részvételében mutatkoznak különbségek.
Kiš családi trilógiája már szerkezetileg is teljesen különböző könyvekből áll.
A Hamu, kert folyamatos szövegű regény, tipográfiai módon tagolt részekből. Végig az elbeszélő-főhős beszél egyes szám első személyben (Andreas Sam), de gyerekkori élményeit az érett író hangján adja elő. A középpontban az apa és az anya állnak – a gyermek szemével láttatva.
A Korai bánat novellisztikus regény önálló elbeszélésekből. A középpontban a gyermek áll – saját szemével láttatva. Az elbeszélés váltakozóan egyes szám első és harmadik személyű, a narrátor vallomásszerűen és visszatekintő reflexióval beszél önmagáról („én”, illetve „a kisfiú”).
A Fövenyóra (nem teljesen ál)dokumentum-regény abból a típusból, melyet trükkregénynek nevezek . A középpontban a világ áll – az apa szemével láttatva és sorsában tükröződve. A narrátor kiszorul a szövegből, amely dokumentumokból áll, négy fiktívből („Útirajzok”, „Egy őrült feljegyzései”, „Vizsgálati eljárás” és „Tanúkihallgatás”) és egy valódiból („Levél, avagy tartalom”). A dokumentumok részletei szétszórva szerepelnek, kivéve a „Levelet”, amely teljes egészében áll a könyv végén. Ám a töredezett szerkezeten végigvonul a szöveget kisebb egységekre osztó számsor 1-től 67-ig, amely – vizuálisan és matematikailag – a töredékek hátterében mégis sejlő (mindkét író által – idézett módon – emlegetett) egészre utal.
Esterházy családi krónikája szintén különböző szerkezetű könyvekből áll (bár a mindegyikre jellemző kettős felépítés miatt a rokonságuk is szembeötlő).
 A Termelési-regény-nek két része van: az első a klasszikus és a termelési regény paródiája, a második az első részhez fűzött jegyzetapparátus a tudományos művekben megszokott technikával (az internetes hiperszöveg elődje). A jegyzetek az első rész írójának (családi) életéből közölnek morzsákat. A narrátor Mesternek és – ritkábban – Esterházy Péternek nevezi őt. A narrátor neve E., amit a bevezető lábjegyzet Eckermannként old fel, de ha ezt később elfelejtjük, E.-t is – egy újabb – Esterházynak hajlunk értelmezni ; titokzatos és láthatatlan alak, aki feljegyzi a Mester életének eseményeit és őhozzá (a narrátorhoz) intézett szavait („Tudja, mon ami…”)
A „Mester” elnevezés Bulgakov híres regényét idézi (A Mester és Mar­ga­ri­ta), amit a cselekmény is megerősít: Esterházy Mestere labdarúgó, akit egy gazdagabb csapat ügynökei csábítanak sportállásra vonatkozó szerződéssel (nem kellene dolgoznia, csak felvenni a fizetést), ami tő elutasít. Ez az ördöggel kötött (itt nem kötött) szerződésről szóló történet változata, amely Bulgakov mellett a modern regénytörténetben Thomas Mannál szerepel a Doktor Faustus-ban. Mannál a szerződés tétje a műalkotás, Bulgakovnál az élet és a boldogság , Esterházynál egy NB II-es focista fal állása.
A szív segédigéi a főhős-elbeszélő édesanyjának haláláról szóló regény.  A szerkezet ismét kettős: az első rész, többé-kevésbé lineárisan és szinte hagyományos stílusban (de ironikus, sőt groteszk elemekkel tarkítva) az anya agóniája és temetése közötti eseményeket beszéli el, hogy aztán a második részben helyet cseréljen az élők és a holtak világa: a szót az édesanya veszi át, s úgy beszél fiához, mintha (n)ő még élne, s a fiú halt volna meg.
A Harmonia caelestis megint két részből áll: az elsőben a főhős-elbeszélő töredékeket közöl az Esterházy család életéről a századok során, a másodikban (ugyanaz) a főhős-elbeszélő az édesapja történetét mondja el, viszonylag folyamatosan, az apa születésétől az 1950-es évekig, amikor az Esterházyak, Európa egyik legtekintélyesebb arisztokrata családja, mindent elveszítettek. (Ez egyben a főhős-elbeszélő gyermekkorának ideje.)
A Javított kiadás – melléklet a Harmonia caelestishez – dokumentumregény arról, hogy a főhős-elbeszélő felfedezi édesapja titkos ügynökként írt jelentéseit. A szerkezet ismét kettős: piros betűkkel vannak nyomtatva az apa jelentéseiből kimásolt részletek, megszokott fekete betűkkel a főhős-elbeszélő kommentárjai, aki ezúttal arról győzködi az olvasót, hogy ő a valódi Esterházy Péter (anyja neve, szem. ig. szám), annak az embernek a fia, akinek jelentéseit közreadja és kommentálja.

*

Kiš és Esterházy trilógiájának középpontjában az apa áll. E mögött Télemakhosz története dereng, melyet az Odüsszeia elbeszélője (elbeszélői) ugyancsak de­(re)­kon­struált formában ad(nak) elő: a kétirányú cselekményben az apa bolyongva keresi az otthont, miközben a fiú bolyongva keresi az apát, s gyűjtögeti a róla kerengő történeteket.

*

Danilo Kiš és Esterházy Péter de(re)konstruált családregényei hátterében „nagy elbeszélések” állnak, melyeket a történelem osztott ki a két író családjának: a fasizmus korának és a zsidó nép balsorsának, illetve a kommunizmus korának és az arisztokrácia bukásának története.
A „nagy elbeszélések” azonban nincsenek explikálva.  A klasszikus családregény az embert ábrázolta az emberi méretű világban, a de(re)konstruált családregény az ember életének lenyomatait kapdossa a levegőből az ember feje fölött elhúzó világban.

*

Szembeötlő vonása e regényeknek az önéletrajzi jelleg.
Kiš és Esterházy fellépésének idején a „valóság tükrözése” klasszikus irodalmi fikcióban már régen lekerült a (fő)napirendről, a modernista lázongás és kísérletezés meg éppen kimenőfélben volt a divatból; Kiš és Esterházy szabad területre hatoltak be, s az önéletrajzi anyagot felfedezték fel (választották) kettős biztosíték gyanánt: szilárd kapcsolatként a valósággal, de egyben kiváló terepként a képzelet szabadsága számára (mert nem memoárt írnak).
Életrajzi értelemben ez finom játékot jelent valóság és fikció között, míg narratív szempontból abban nyilvánul meg, hogy az elbeszélő egyben szereplő is: Salingernél viszonylag marginális (Buddy Glass), Kišnél cselekményileg a gyermekkorra korlátozódik (Andreas Sam), Esterházynál hol főszerepelő, hol mellékszerepelő, hol passzív (de első személyű) elbeszélő.

*

E családtörténetekben lényeges szerepet játszanak bizonyos családi dokumentumok, méghozzá részben valódiak. (Salinger esetében ezt nem tudom biztosan, de meglepődnék, ha másként lenne.)
Salinger a Glass család történetét a legidősebb testvér, Seymour kéziratos verseskötete körül bonyolítja.
Kiš két dokumentumot emleget: az apa Menetrendjét és Levelét, s az utóbbit közzé is teszi egy regény kulcsfejezeteként.
Salinger és Kiš e dokumentumok ismeretében írták regényeiket, s a történetet feléjük irányították.
Esterházy nem tudott az apa kéziratáról a titkosrendőrség irattárában, regényeit e tudás terhe nélkül írta, ám a döbbenetes családi dokumentum megvárta őt a családregény-trilógia végén, mert – amint azt az egyik legragyogóbb trükkregény szerzőjétől, Bulgakovtól tudjuk – kéziratok nem égnek el, s úgy látszik, nem is maradnak rejtve.

* * *

(E dolgozat szerb nyelvű előadás-változata az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszékén 2005. május 12-én, a Danilo Kiš születésének hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett „Kiš 70” című konferencián hangzott el.)


Svi geni mojih lektira (’Olvasmányaim összes génje’, interjú). In: Homo poeticus (1983), 184.

Doba sumnje (’A gyanú kora’, interjú). In: Homo poeticus (1983), 232.

Még a Termelési-regény regény előtt, a Pápai vizeken ne kalózkodj (1977) című Esterházy-kötet egyik novellájának a címe is  Salingerre utal: „Rövid, de antul alpáribb ujjgyakorlat, a legkevésbé sem Esmének, szeretettel”, vö. Salinger: „Alpári történet Esmének, szeretettel”, in: Kilenc történet.

Aleksandar Flaker kifejezése.

Gyepes Judit ford.

Čas anatomije (1978), 1995, 149.

Idézi Milan Đurčinov, in: Književnost, 1990/2–3. 235.

Javított kiadás, 2002, 18.

Cervantes, Sterne, Jovan Sterija Popović, Bulgakov, Eco, Pavić… Vö. Milosevits Péter: A trükkregény fogalma. 2000, 2004/7–8. 111–116.

A trükkregénynek gyakori változata a „regény a regényben” (Jovan Sterija Popović: Regénytelen regény, Bulgakov: A Mester és Margarita, Esterházy: Termelési-regény). A Fövenyórá-ban is jelen van ez a trükk: a „Vizsgálati eljárás III” című fejezetben (az 57. részben) a kihallgatott E. S. saját tervezett regényéről beszél, melynek címe „Parádé a háremben”, majd a könyv végén, a „Levél avagy Tartalom” legelején már három címváltozat szerepel: „Parádé a háremben” vagy „A feltámadás ünnepe egy zsidó kúriában” vagy „Fövenyóra”, ami azt jelenti, hogy az olvasó kezében tartott könyv (Kiš Fövenyórá-ja) azonos (lehet) a szövegben emlegetett, E. S. által tervezett könyvvel. (A három emlegetett cím közül az első kettő Kiš édesapjának valódi leveléből való, a harmadik az író betoldása, vö. Sava Babić: Koncept, pismo i komentari. Letopis Matice srpske, 2003/7–8. 148.)

A levél valódi, eredetileg magyar nyelven íródott. A regényben Kiš szerb fordításában olvasható. Vö.: Sava Babić: Koncept, pismo i komentari. Letopis Matice srpske, 2003/7–8. 131–172. (Érdekesség, hogy a Fövenyóra magyar fordításában a levélnek a szerb fordításból készült magyar [vissza]fordítása szerepel.) – A levél magyar eredetijének fénymásolata CD-én látható: Danilo Kiš: Ostvaština (Hagyaték). Elektronska interaktivna multimedija – Beograd : Narodna biblioteka Srbije : Mirjana Miočinovic, 2004, Beograd.

Erre a bevezető lábjegyzetben tipográfia ösztönzést is kapunk, bold (kövér) betűk segítségével: „Eckermann, Johann Peter (1792–1845)…” Lsd. Termelési-regény (1979), 133.

Vö: Balassa Péter: Az ördögregény két huszadik századi változata (A Doktor Faustus és A Mester és Margarita). Medvetánc, 1981/1. 35–47.

Plusz az oldalak alján, verzál betűkkel, fut egy másik szöveglánc, a szerkezet tehát kétszeresen kettős.