Start   │   Antológiák   │   Bibliográfia   │   Link  

 

A


Szerzők

BA

Jovan Dučić

Milan Rakić

Vladislav Petković Dis

Miloš Crnjanski

Ivo Andrić

Desanka Maksimović

Vasko Popa

Danilo Kiš

Milorad Pavić

MA

Sima Pandurović

Miodrag Pavlović

Dobrica Ćosić


Antológia

Poezija moderne
i modernizma


Szakirodalom

Milosevits Péter:
A szerb irodalom rövid története


Milosevits Péter
A szerb irodalom története
Budapest
Nemzeti Tankönyvkiadó
1998. 389–521.

Skerlić, Jovan:
Istorija nove srpske književnosti,
Beograd, 1912. (vonatkozó fejezetek)

Deretić, Jovan:
Istorija srpske književnosti,
(vonatkozó fejezetek)

 

Miodrag Pavlović

(1928–2014)

Magyar nyelvű kötet:
Fényes és sötét ünnepek (Válogatott versek, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1988)

Mítosz és gondolatiság

Az egyetemes emberi kultúra hagyományait és a mítoszok elemeit magába olvasztó költészete a gondolatiság és a vizuális szuggesztió szintézise. Az abszurd felülírása mítosszal.

Vasko Popával együtt lépett fel az 1950-es évek elején, és az sematizmus elleni fellépés másik kulcsfigurája volt, szintén a hidegháborús idők élményét megfogalmazó abszurd lírával kezdte pályafutását: 87 pesama (1952. „87 vers”).

Később a mítosz felé tágította költészetét, és nála ez a tendencia kerekedett felül. Popa az abszurd világ tudatából növesztette ki saját mítoszvilágát és ahhoz használta fel a régebbi mítoszok elemeit, Pavlović viszont fokozatosan elszakadt az abszurd alaprajztól, emancipálta és önállósította a mítoszt. Poeta doctus, tudós költő, de nem bölcselkedő, verbálisan gondolati lírikus, hanem képalkotó.

Az antik kultúrkörről szóló kötete:

Mleko iskoni (1962. „Őstej”) – az ókori görög világban tett költői időutazás.

A történelmi kör fontosabb fejezeteit megéneklő kötetek:

 Velika Skitija (1969. „A nagy Szküthia”) és Nova Skitija (1970. „Új Szküthia”) – a szlávok honfoglalása a Balkánon és korai történelmük.

Hododarje (1971. „Búcsúfia”) – katolikus és ortodox szentségek, kegyhelyek, műemlékek.

Svetli i tamni praznici (1971. „Fényes és sötét ünnepek”) – a kereszténység eszméi és ünnepei.

Az archeológiai kör jelentősebb kötetei:

Pevanja na viru (1977. „Dalok a forrásnál”) – a Lepenski vir kőkori leleteiről a Vaskapunál.

Divno čudo (1982. „Gyönyörű csoda”) – a mítoszok és civilizációk egymásra rakódása.

Nebo u pećini (1993. „Égbolt a barlangban”) és Bitni ljudiPriče sa Uskršnjeg ostrva (1995. „Lényegi emberek – Húsvét-szigeti történetek”) – a mágikus kor világképe.

Formai szempontból Pavlović folyamatosan változtatta verseinek stílusát, a szerkezetet és hosszúságát, minden nagyobb tematikus körhöz új verstípust keresett vagy kreált, a rövid szabad verstől a hosszú soros rímes versen át a félhosszú szituációs versig; félhosszú versek ezek, mert a szituáció kibontásához hely kell; de a kibontás nem csap át epikai szélességbe, mert az inspiráció és a szerkezet legszilárdabb kerete lírai.

A tudós költő műhelyéből esszék is kikerültek: a költészetről és a mítoszról szóló írásai a bölcselet, a vallástörténet, a régészet és az esztétika szempontjából is fontosak.