Start   │   Antológiák   │   Bibliográfia   │   Link  

 

A ta


Szerzők

BA

Jovan Dučić

Milan Rakić

Vladislav Petković Dis

Miloš Crnjanski

Ivo Andrić

Desanka Maksimović

Vasko Popa

Danilo Kiš

Milorad Pavić

MA

Sima Pandurović

Miodrag Pavlović

Dobrica Ćosić

 

Antológia

Poezija moderne
i modernizma


Szakirodalom

Milosevits Péter:
A szerb irodalom rövid története


Milosevits Péter
A szerb irodalom története
Budapest
Nemzeti Tankönyvkiadó
1998. 389–521.


Petar Milošević

Poezija apsurda (Vasko Popa)
Beograd
Službeni glasnik
2008

Deretić, Jovan:
Istorija srpske književnosti,
(vonatkozó fejezetek)

 

Vasko Popa

(1922–1991)

Vasko Popa: Csábítót

Egyik a szék lábát simogatja
Míg a szék meg nem indul
És lábával édes jelet nem ad

Másik a kulcslyukat csókolgatja
De mennyire csókolja
Míg a kulcslyuk a csókot nem viszonozza

Harmadik félreáll
Bámulja azt a kettőt
És csóválja fejét

Míg le nem esik a feje

Weöres Sándor ford.

 
A hamutartóban / U pepeljari

A parányi nap
Sárga dohányhajjal
Kialszik a hamutartóban

Olcsó rúzs vére szoptatja
A csikkek holttestét

Lefejezett pálcikák sóvárognak
Foszfor-koronájuk után

Hamu-szürkék nyerítenek
Kínban ágaskodván

Izzó szemmel a tenyerén

Hatalmas kéz
Les a láthatáron
               

Milosevits Péter ford.

 

Magyar nyelvű kötet
Ostromlott derű
(válogatott versek, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1969)

Az abszurd líra

Költészetét abszurd lírának nevezem (M. P.), mert az abszurd dráma keletkezésével párhuzamosa, 1950-es évek, elején ugyanazt hozta létre a lírában, amit Beckett a drámában: a lét értelmetlenségét és globális fenyegetettségét fogalmazta meg.

Pályakezdő lépéseit a szürrealizmus nyomdokain tette meg. de kezdettől fogva egy másik, ellentétes tendencia is jellemezte: az automatikus írás szabad asszociációs ellenőrizetlenségével szemben: a végletes tömörítés. Az olvasó megdöbben az irodalmi kommunikáció sablonjainak teljes hiányától, a szöveg nem kíván tőle különleges nyelvi magatartást; ugyanaz a kód érvényes a versben, mint az utcai beszélgetésben, az árucikkek feliratain vagy a viccekben.

A könnyen érthető nyelvi réteg viszont kiemeli a valóság fölötti (szürrealista, abszurd) közléseket és képeket; sokkal jobban, mint a zuhatagszerű és zagyva szürrealista automatikus szöveg. A tömörítés arra irányul, hogy a versben ne legyen semmi, ami elüt a köznapi nyelvtől. Semmi dísz, körülírás vagy mellékszál; minimális szómennyiség, mint a használati utasítások, a táviratok vagy a viccek nyelvében. (Ezzel a vers szavai felértékelődnek, egyik fölött sem siklunk át, de ez a koncentrálás könnyíti a megértést: nem kell a lényeg kihámozásával bíbelődnünk.)

Vasko Popa nem mondta el, hanem megmutatta, milyen az abszurd világ. Kora (1953. „Kéreg”), Nepočin-polje (1956. „Nyughatatlan mező”) és Sporedno nebo (1968. „Mellékes ég”) című köteteiben költői enciklopédiát állított össze egy teljes és önálló abszurd világról.

Igre (1954. „Játékok”) című ciklusa abszurd eposz(ocska), névtelen szereplőkkel, akik talán a „hatalmas kéz” tenyerének közepén izzó szem előtt játsszák abszurd, de korántsem kisded játékaikat. A legártatlanabbnak induló, valódi gyermekjáték nevét viselő játék is drasztikus kegyetlenséggel végződik. Minden játék alapja a játékosok közötti ellentét kialakulása, lefolyása a konfliktus, a játék harc, eredménye az egyik fél megsemmisülése. A játék előtti szereposztás azonban esetleges: „Szög az egyik és harapófogó a másik / S mesterember a többi”, így aztán mindenkire sor kerülhet mindkét oldalon. Végeredményben mindenki elpusztul(hat); az abszurd emberi színjáték utolsó fejezete kozmikus és apokaliptikus látomás.

Sporedno nebo (1968. „Mellékes ég”) című kötete a csillagközi „Játékok” modern és abszurd eposza. Verseskötet helyett – komplex könyv: abszurd teremtéseposz.

Popa kezdettől fogva ciklusokat írt, amelyek már első két kötetében is kiegészítették egymást, áthallások voltak köztük, de a „Kéreg” és a „Nyughatatlan mező” még nem voltak komplex könyvek. A „Mellékes ég” már az: maga a könyv egy egész mű. Hét ciklusból áll, melynek mindegyike hét verset tartalmaz. A hetes szám a téma, a teremtéstörténet formális alátámasztására szolgál (mint a csontokról szóló ciklusban). A ciklusok között nemcsak összefüggések és ráépülések vannak, hanem kölcsönös függőség: ugyanúgy nem lehet őket kihagyni vagy felcserélni, mint egy regény fejezeteit. Vagy mint az eposz énekeit.

Uspravna zemlja (1972. „Magasodó föld”) a nemzeti történelem epopeiája, az abszurd világ értelmetlenségével dacoló kultúrtörténeti emlékek (kolostorok, freskók) és kiemelkedő személyiségek (szentek, hősök) megéneklése: a történelem értelmetlen, de a nagy tetteknek és alkotásoknak van értelmük – benne vagy ellene: az épületek az idő múlása ellen(ére) állnak, Szent Száva a történelem iránya ellen működve köti össze az ellentétes történelmi és civilizációs köröket (pogányság, kereszténység), a rigómezei és a čegari csaták a teljes pusztulást jelentő vereség ellenére diadalok. Mindent kibírtunk, s közben csodákra is képesek voltunk, vagy éppen fordítva: mivel csodákra voltunk képesek, végül mindent kibírtunk. Az abszurd világgal szemben vannak ellenértékek.

A kötetet áthatja a szépség – mint a (nemzeti) történelem tragikumának ellen-kategóriája. Nem a romantikus és modernista művész-Szépség (amely a csillagjós személyében meddőnek: világon kívülinek bizonyult), hanem a dolgok és a tettek, az emberi életek és halálok értelmének belső szépsége. A „Magasodó föld” ezt az etikai Szépséget nem közli vagy állítja (hogy így van), hanem a versek belső szépségének megteremtése révén fejezi ki; a jellegzetes Popa-modell itt azt az illúziót kelti, hogy a vers akaratlanul szép – csupán átengedi magán tárgyának immanens szépségét.

Živo meso (1975. „Nyers hús”) című kötetében Popa meglepte olvasóit: 1. előléptette saját énjét, pályája során első ízben nem osztotta ciklusokra a kötetet (hacsak nem vesszük az egész könyvet egy ciklusnak). A költő személyes gyökerei, utcák, szobrok, börtönemlékek, ismerősök, szülők, felmenők és ősök (köztük farkasszeműek, boszorkányok) – folklorisztikus szürrealista valóság („nyers”).