SLA-141
A szláv irodalmak összefoglaló
áttekintése – szerb irodalom
Kötelező szakirodalom
A szerb irodalom(történet) vázlata
1. Tipológia
1.1. Európai típusú irodalom
A szerb irodalom az európai
irodalmak egyike,
története az európai művészeti korszakok keretein belül
zajlott/zajlik.
Ennek
megfelelően a szerb irodalom tanulmányozása az európai művészettörténeti és
irodalomtörténeti kánon és terminológia (általánosan elfogadott
kategóriarendszer és szakkifejezések) segítségével történhet.
Kivétel a reneszánsz és a
barokk korszak:
– a történelmi viszonyok
kedvezőtlen alakulása (több évszázados török uralom) következtében a reneszánsz
és a barokk csak csíráiban jelentkezik, nemzetközi viszonylatban elenyésző.
Az irodalomtörténeti sorozat
tehát így néz ki:
–
középkori irodalom, (reneszánsz?, barokk?), felvilágosodás, romantika,
realizmus, modernizmus, posztmodern,
– a
népköltészet a) a legrégibb eredetű (de csak későbbi rögzítésben maradt fenn),
b) a romantika idején fejt ki legnagyobb hatást az új irodalmi nyelv és az új
stílus alapjaként.
1.2. Követő
típusú irodalom
A közép-kelet-európai térség
más irodalmaihoz hasonlóan (ún. kis irodalmak) a szerb irodalom is követő típusú
irodalom, vagyis máshol kialakuló és virágzó irányzatokat vesz át és követi
őket.
Ez mindig bizonyos időbeli
eltolódással jár, az időbeli periodizáció (korszakolás) általában néhány
évtizedes „késést” mutat.
1.3. Többpólusú
irodalom
Kötődései szerint a szerb irodalom többpólusú. Ez a szerb nép (állam)
kulturális-földrajzi helyzetéből fakad:
– a
középkori irodalom bizánci minták alapján alakul ki,
– a
barokk nyomai mediterrán hatásokat mutatnak,
– a
felvilágosodás és a romantika nyugat-európai modelleket követ, de ezeket
javarészt közép-európai (többek között) magyar közvetítéssel kapja,
– a
realizmus idején főleg az orosz irodalom hatása észlelhető,
– a
modernizmus francia hatásra jön létre,
– a posztmodern idején az egész
világirodalom hatása érvényesül.
2.
Periodizáció (korszakolás)
2.1. A régi és
az új szerb irodalom kérdése
A „megaperiodizáció" – a
korszaksorozat feletti nagy íveket érintő felosztás – kétféle szempont szerint
történhet, s ezek függvényében a régi és az új szerb irodalom közötti határ két
helyen húzható meg:
2.2. Az irodalom világképe szerint
● a
régi irodalom a túlvilág-centrikus — középkori irodalom,
● az új irodalom. az evilág-centrikus
irodalom — az új irodalom a felvilágosodástól kezdődik és tart napjainkig.
2.3. Az irodalmi nyelv szerint
● a régi irodalom a nyelvújítás
előtti régi irodalmi nyelven (nyelveken) írott irodalom — középkori
irodalom és a felvilágosodás korának klasszicista és szentimentális irodalma,
● az
új irodalom a nyelvújítás során létrehozott és máig használatos irodalmi nyelven
írott irodalom — a romantikától fogva napjainkig.
3. Az irodalmi nyelvek
– a
szerbszláv: az ószláv szerb változata,
– a
szlavenoszerb: a szerbszláv, az oroszszláv és a
népnyelv keveréke,
– az új,
népi
irodalmi nyelv: a romantika hajnalán (a 19. sz. első felében) létrehozott
irodalmi nyelv, melynek alapja a népnyelv (a népköltészet nyelve).
|
