SLA-141
A szláv irodalmak összefoglaló
áttekintése – szerb irodalom
Kötelező olvasmány
Miloš Crnjanski
(1893–1977)
Prológus
1920
Az Ithaka lírája (1920.
Lirika Itake) című kötet bevezető verse
Láttam én Tróját, s láttam mindent,
tengert és partot lótusz-díszben,
s visszatértem, magamban.
Itthon, Ithakán, én is ölni akartam,
ám itt nem szabad;
hadd mondjak legalább
újfajta dalokat.
Otthonom: kocsma, kupleráj,
az élet a földön mindenütt fáj –
csak az optimistáknak nem!
Eladott jogok dalnoka nem leszek,
s nem érdekelnek a szent tehenek.
A szomorúakhoz szólok:
a szomorúság mindent betemet.
Nem vagyok honfi harsona.
A poéta-hírért sem vagyok oda.
Nem vagyok jobb, mint Krleža és Ćurčin.
A nemzet kalapján a bokréta.
Sorsom régimódi.
A dalaim viszont újak.
De: vagy jön az életünkkel valami új
is,
s lelkünk egy fokkal magasabbra száll,
az égen, mely, odafönn, csillagosan áll,
vagy velünk együtt dalt, Ithakát, mindent,
elvisz az ördög úgyis.
Milosevits Péter ford.
Kommentár
Az első világháborúban ledőltek az
elefántcsonttornyok. A szecessziós szimbolisták megengedhették
maguknak, hogy arisztokratikusan rálegyintsenek a sivár élet
méltatlanságára. A háborúból jövő fiatalok már felháborodtak a
bágyadt szirmok felett ernyedten borongó széplelkek tökéletesre
csiszolt ritmusú és csengően rímelő verseitől. A korai
modernizmus szépségkultuszát az avantgárd lázadás váltotta fel.
A új hang szerb nyelven Miloš
Crnjanski Ithaka lírája (1920. „Lirika Itake”) című
verseskötetében szólalt meg. Ithaka: Odüsszeusz hazája, a
bolyongás és a hazatérés szimbóluma. Csakhogy Crnjanski keserű
iróniával azt hangsúlyozza, hogy Ithakát a hazatérő Odüsszeusz
szétdúlt állapotban találta (a házát kérők lepték el stb.).
Szimbolikus a kötet első ciklusának
a címe is: Vid-napi versek („Vidovdanske pesme”).
Vid napja: június 28. – a rigómezei csata („a szerb Mohács,
1389), szerb nemzeti történelmi (bal)sors jelképe. De június 28.
az 1914-es szarajevói merénylet dátuma is (az első világháború
kitörésének közvetlen előzménye).
Ennek a ciklusnak a nyitóverse a
Prológus.
A háborúból jövő lírai hős nem tud
„leszámolni a kérőkkel”, nem tudja helyreállítania a rendet a
házban. Nem a nemzeti romantika idején éneklő hazafias bárdok
utóda ő. Az „Ithaka lírája” költője a szétdúlt házban és a
világban való otthontalanság kétségbeesett érzését fejezi ki.
Összehasonlító
kipillantás
Crnjanski
Prológus című versét érdemes összevetni Ady Endre Góg és
Magóg fia vagyok én… kezdetű versével, amely szintén
„prológus”: az Új versek (1906) című kötet előhangja.
Ady
Endre
Góg és Magóg fia vagyok én…
Góg és Magóg fia
vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres
útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?
Fülembe forró
ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva,
kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.
Megjegyzés
A Csongrádon
született és Temesváron érettségizett Crnjanski jól tudott
magyarul, Ady költészetéről esszét írt, tehát nem lehet kizárni,
hogy a Prológus keletkezésében és képalkotásában
Ady-hatás játszott közre (függetlenül attól, mennyire volt ez
tudatos vagy nem).
Lásd még:
In: Milosevits Péter: A szerb irodalom története. Budapest, 1998. 341.
|
